PANTOMIMEK ES MIMIKA
A pantomim, helyesebben a mim eredetileg ókori görög és római színházi szórakoztatási forma, amelyben ismerős alakok és helyzetek gúnyos megjelenítése szerepelt, gyakran durva párbeszéd és nevetséges cselekedetek kíséretében. (Innen ered a mímelés, utánzás).
A mai pantomim a középkori színjátszásból, a commedia dell’artéből ered.
A fenti stílusban megvalósuló mai, már szavak nélküli, testmozgással, gesztusokkal, mutogatással jellemzett „néma”, de esetleg zenével kísért, sokszor egyszemélyes, néha többszemélyes előadás neve pantomim. A pantomimesek arcukat gyakran fehérre festik, jellegzetes érzelmi kifejezéssel „elrajzolják”, míg testüket vagy fekete, vagy egyéb, a környezetbe, vagy a háttérbe olvadó színű ruhába öltöztetik. Néha csak egy-egy testrészükkel (például kézzel) játszanak.
A szó mai, hétköznapi jelentésében néma, de zene kíséret melletti, furcsa, groteszk testmozgású, kellékek nélküli előadás - gyakran mindenféle történet nélkül -, ahol a szórakoztatást a hétköznapitól eltérő mozgás adja. Kellékek nincsenek, de annak létét sok esetben el/megjátsszák, így klasszikus pantomim elem pl. az üvegfal.